[Kurfürst]

Regarding use of higher boost on the Eastern front, from the memoires of Lt. TOBAK Tibor of 101. Fighter Regiment of the RHAF (stationed at Veszprém airfield at the time), reflecting on the period between 26th February - 21st March 1945.

[...]Aztán félórás beszélgetés során sok mindent megtudtam. A lényeg: amolyan vihar előtti csend van. Új gépeket kapott az ezred, a G-10-esek beceneve „Kövér Messzer", mert nagyobb a kompresszoruk meg a motordekli, vagyis a motorháztető. A légcsavarlapátok is szélesebbek, nagyobb az oldalkormány is. A motor maximális teljesítménye 8000 méteren 2000 LE, de a fiúk szerint 6000-ig jobb lenne egy Fritz — az „F" jelű sorozatból — vagy a Győrben gyártott G—6-osok.

"Then in half an hour chat, I have learned a lot. The main point is, there is a kind of silence before the storm. The Regiment has received new machines. the G-10s are nicknamed "Fat Messer," due to their bigger compressor and a bonnet. The propeller blades are also wider, and the rudder is larger too. The engine's maximum output is 2000 horsepower at 8000 meters, but the boys say a 'Fritz' - from the "F" series - or for the G-6s manufactured in Győr would be better up 6000."

Via TOBAK Tibor's 'Pumák földön-égen' - Pumas on the ground and in the sky, pp. 217.


Regarding C-3 on the Eastern Front - apparently it was also supplied to He 111s of KG units. In 12 October 1944, Lt. Tobak and his wingman was short on fuel landed in an airfield in Hungary, occupied by a German bomber unit.

'Néhány mondatban megbeszéljük a történteket. Magyar gép és ejtőernyős egy se, gondolom, éppen házon kívül vannak, talán a Kárpátokban? Német bombázókkal van tele a repülőtér, legalább egy ezred. Heinkeleik az olvadó hóra vannak már „kamuflálva", sötétszürke alapon világosabb szürke pettyek díszítik őket. Az óránkra nézünk: mindjárt négy óra. Nemsokára lemegy a nap, jó lesz benzint szerezni. Tudtuk, mely repülőtereken lehet a nekünk szükséges B4 jelű, 86 oktános kék benzint vételezni, de itt hiába járjuk be a gondnokságot és az őrszázad-parancsnokságot, semmi! Jól nézünk ki. Nem marad más, mint a „sógorok".

Boldizsárt a gépeknél hagyjuk, nehogy valami „kiépüljön" belőlük (ejtőernyők, térképek stb.) és Dzsóval a német parancsnokságra battyogunk. Cipzáras Messzer-csizmáinkban úgy nézhetünk ki, mint Zoro és Huru (de ezt akkor nem mertem Dzsó tudomására hozni). Hanem amilyen kicsi volt, annál paprikavörösebben üvöltött Dzsó öt perc múlva a német bombázók parancsnokával, „Bombergeschwader Kommodore"-jával. A fölényeskedő alezredes lovagkeresztjét rázva a felindulástól, az asztalt verte és megesküdött, hogy egy csepp benzint sem ad! Egyrészt, mert tiszteletlenül betörtünk az irodájába, másrészt pedig azért, mert csak zöld C3 jelű
benzinje van Jumo és BMW motorjaihoz, amivel mi: „Werden sofort nach dem Start abstürzen und kaputt gehen" vagyis rögtön start után lezuhanunk és összetörjük magunkat.
Dzsó az íróasztalon áthajolva teli torokkal üvöltötte, hogy ő, mármint a német lesz a felelős, ha egy egész vadászszázad holnap parancsnok nélkül marad! Ez hatott. Kiadta a parancsot, hogy tankoljanak fel minket. De kijelentette, hogy a magasabb (100) oktánszámú benzin miatt mindhárman meghalunk, és ő ezt nem akarja látni, ezért azonnal a szállására megy.
Derűs vigyorgással és egy benzinkiutaló jeggyel loholtunk a gépekhez. Már fél öt volt. Kértük a német benzineseket, hogy két kocsiból kezdjenek tankolni, hogy még világosban érhessünk Veszprémbe. A veszprémi repülőtérnek ugyanis ekkor még semmilyen felszerelése nem volt az éjszakai leszálláshoz. A németek hajthatatlanok voltak. Ők csak egy kocsit használnak, az van szolgálatban, két kocsira nincs parancs, és egyéb német kifogások.'

Translates as follows:

We discuss what happened in a few sentences. Not one Hungarian aircraft and paratrooper, maybe they are not at home, perhaps in the Carpathians. The airfield is full of German bombers, at least a regiment of them. The Heinkels are camouflaged for melting snow, with lighter grey spots on a dark gray base. We take a glance at our watch: it's already four o'clock. The sun will set soon - we better get some gasoline. We knew on which airfields we could get the B4 gasoline that we needed, but here there is no use going to the janitor's house or the sentry company's HQ, there is nothing! -Nice prospects. We have to visit our "brothers-in-law" then.

We leave Boldizsár at the machines, lest some things would become 'built-out' from it (parachutes, maps, etc.), and with 'Joe' we pay a visit to the German command. In our zippered Messer-boots, we look like Zorro and Huru (though I did not dare say this to Joe).
The small stature Joe was built, the more paprika-red Joe was screaming for five minutes with the commander of the German bombers, the 'Bombergeschwader Kommodore'. The arrogant Colonel was shaking his Knight's Cross, beating the table and swore that he would not give a drop of gasoline! On the one hand, because we have disrespectfully broke into his office and on the other hand, because he has only the green C3 gasoline for his Jumo and BMW engines, with which we shall "Werden sofort nach dem Start abstürzen und kaputt gehen", i.e. immediately craft right after takeoff and die.
Joe leaned over the table and shouted that he, the German will be responsible, if tomorrow a whole fighter squadron would be without commander tomorrow. This proved effective. He gave the order to refuel us. But he added that because of the higher (100) octane gasoline, we will all die and since he does not want to see that, he goes to his lodging right away.

We grinned delightfully and run to the machines with a gasoline ticket. It was half past five already. We asked the German gasoline crew to fill us up with two tanker truck so we may get to Veszprém while there is still light. At that time, Veszprém airfield did not have any equipment for night landing. The Germans were inexcusable. They use only one tanker truck, the one which is in service, there are no orders for two tanker trucks - and so on with other German objections.'